Belga griffonok
A belga griffonok és a német majompincs ugyanattól a bozontos törpekutyától származnak, amelyet később típusok és színek alapján különválasztva tenyésztettek, miközben Belgiumban mopszot is bekereszteztek. Erről tanúskodik a rövid szőrű változat, a kis brabanti griffon (petit brabançon) és a sokkal rövidebb orr. 1880-ban egy brüsszeli griffon lett a “kiállítás legjobb kutyája” Brüsszelben, ami a fajtát egy csapásra népszerűvé tette. Míg a kis belgáknak Angliában, Amerikában és a skandináv országokban számos rajongóra akadtak, nálunk inkább ritka fajtának számítanak. Ennek oka lehet a nehéz tenyésztés (nagy kölykök, megerőltető ellés) és a szélsőségesen rövid orr, ami erős könnyezést okoz. A homlok és az orr közti bőrredőt a gyulladások megelőzése érdekében gondosan ápolni kell. Ezen kívül a kis nyomott orrúak horkolnak is. A kis fickók azonban rendkívül éberek, de csak halkan ugatnak, ami lakásban való tartás esetén kifejezetten előnyös. A zavaró csaholást a kis belga nem ismeri. A griffonok robusztus, élénk, ragaszkodó családi kedvencek, amelyek szeretnek futni, hancúrozni és játszani. Tele játék- és életkedvvel gyakran 15 évet vagy még többet is megélnek. Az szem- és orrkörnyékük kivételével egyszerű az ápolásuk.
Súly 1) max. 3 kg
2) kanok max. 4,5 kg, szukák max. 5 kg, ±100 g
Ország Belgium
|