Argentin dog

A spanyolok kemény harci dogokat vittek magukkal Dél-Amerikába. Csak a XX. században kezdődött egy vadászkutya szisztematikus kitenyésztése vaddisznó- és vadmacskavadászatra. Abból a célból, hogy gyors, harcias kutyát nyerjenek, → német dogot, → bullterriert, → pointert stb. kereszteztek be. A mai dogo argentinót több speciális szempontra történő tudatos kiválasztás alkotta meg: szüksége volt érzékeny orra (az argentin dog magasra tartott orral vadászik, mivel a pumák felmenekülnek a fákra), erős testfelépítésre a vad kitartó követéséhez átjárhatatlan tájon is és fehér szőrre, hogy a vadász jól lássa a kutyát, és meg tudja különböztetni a vadtól. 1969-ben érkezett az első három példány Németországba. Alkalmazkodó, robusztus, az időjárással szemben ellenálló lakótársaknak bizonyultak. A dogo ragaszkodó, jóindulatú, gyerekszerető családi kutya, amely keveset ugat. Elegendő mozgás és elfoglaltság esetén jól tartható a házban. Rövid, fehér szőrét könnyű ápolni, igénytelen kutya. Az erős idegzetű, magabiztos, kiegyensúlyozott társ szeretetteli, következetes nevelést igényel kölyökkorától kezdve, mivel az önállóan vadászó kutya nem kifejezetten engedelmes típus. A dogo megvesztegethetetlen védőkutya, amely nem ismeri a félelmet, és az önfeláldozásig küzd, ha a helyzet megköveteli. Ugyanakkor nehéz provokálni, és nem támad könnyelműen. Esetenként hajlamos a verekedésre. Mivel a fajtánál előfordul süketség, vásárláskor el kell kérni a tenyészállatok és a kölykök hallásvizsgálati eredményeit.

Marmagasság kanok 62–68 cm, szukák 60–65 cm

Szín tiszta fehér, sötét folt a fejen megengedett, fekete orrpigment

Ország Argentína