A felnőtt bobtail nyugodt, kimondottan kellemes társ. A gyerekekkel szemben is türelmes, fáradhatatlan játszópartner, rettenthetetlen testőr, ráadásul akkor sem reagál agresszívan, ha a kicsik a szőrét húzzák, vagy az orrát piszkálják.
Gazdájának hűséges társa, idegenekkel szemben inkább közömbös, sőt bizalmatlan.

A fajta a magányt rosszul viseli, legjobban a gazdája mellett érzi jól magát. Gyermekszerető őrzőkutya. Amerikában "ovónéninek" is nevezik. Kertben és lakásban egyaránt tartható, de ne felejtkezzünk meg a hosszú szőrzetéről mely hetente két-három óra ápolást igényel.

A bobtail magyar néven óangol juhászkutya -ha szőrzete megfelelően ápolt- különleges és impozáns látvány. Az old english sheepdog eredetileg rettenthetetlen juhászkutya volt, melynek nemcsak az állatokat kellett kiválóan terelnie, de egyben a veszedelmes ragadozóktól is neki kellett megvédenie a rábízott jószágot. A századfordulón Anglia délkeleti grófságainak és Wales északi területeinek terelőkutyái nem túlságosan különböztek egymástól, talán csak annyiban, hogy az angol kutyáknak rövid volt a farkuk a bobtail szó szerint csonka farkat jelent.

Bár a XVIII.század Britanniájában a különböző juhászkutyák még alig különültek el egymástól, már meghatározták a bobtail egyik jellegzetességét, miszerint háta a martól átlósan emelkedik Angliában kiállításon először 1865-ben szerepelt a fajta.
A fajta megnevezését 1890-ben változtatták, old english sheepdogra.
Napjainkban a bobtailnek már nem kell marhacsordák mellett dolgoznia, viselkedését még mindig ősei tulajdonságai jellemzik: öntudatosság, rettenthetetlenség, erős személyiség.