Basenji
A basenjik a trópusi égöv primitív házi kutyái közé tartoznak az egész világon, amelyek bár többnyire az emberi településeken belül élnek, általában maguknak kell gondoskodniuk a létfenntartásukról. Eddig egyedül a kongói basenjit ismerték el az ilyen kutyák közül fajtaként. A bennszülöttek még ma is nélkülözhetetlen segítőtársként becsülik és tisztelik a vadászatban a vad állására és keresésére, és ennek megfelelően gondozzák is. Ráadásul kitűnő orra van. A több ezer éves egyiptomi ábrázolásokon ez a kutya hever a fáraók lábainál. A XIX. században vitték Afrika-kutatók az első basenjiket Angliába, ahol elkezdődött szisztematikus tenyésztésük. A basenji nem ugat, mint a többi kutya, hangulatváltozásait rövid vakkantással, morgással vagy “jódlizással” fejezi ki. Ezenkívül tiszta, mint egy macska, és nincs szaga. Ezeknek a lakásban tartott kutyánál ideális tulajdonságok ellenére nem akárki mellé való kutya. Nyersesége félénkké, önfejűvé és engedetlenné teszi. Az okos, tanulékony, mindig jó kedvű, játékos, de nem tolakodó kutya szerető, megértő bánásmódot kíván meg, hogy kibontakoztassa képességeit, mert engedelmességre való készsége csekély, vadászösztöne viszont annál fejlettebb. Mozgástérre van szüksége, sok szabadságra és elfoglaltságra.
Marmagasság ideális kanok 43,2 cm, szukák 40,6 cm
Súly ideális kanok 11 kg, szukák 9,5 kg
Szín fekete-fehér, vörös-fehér, csíkos, fekete-fehér-cser
Ország Közép-Afrika (Nagy-Britannia)
|