Magyar agár
Az évszázadok során Magyarország területére bevándorló néptörzsek mindegyike magával hozta agarait. Így kialakult egy rövid szőrű, az időjárással szemben ellenálló, atletikus felépítésű agár, amellyel a nemesség előszeretettel vadászott, de a szegényebb vidéki népesség is használta vadorzásra. A XIX. század végén angol agarat kereszteztek be a fajtába. Azóta a versenypályára szánt, gyors angolagár-keverékről visszatértek a régi agártípushoz. A magyar agár nyugodt, hűséges, ragaszkodó családi kutya, éber és védelmezni kész, megértő nevelés esetén még engedelmes is lehet. Kemény kutya, amely kitűnően alkalmas a versenypályára.
Régen két vagy három kutyát vittek a vadászatra, amelyeket a ló jobb oldalán vezettek. Áttekinthető terepen nyúlra vadásztak velük. Ha egy nyúl kb. 50 méteres távolságban felugrott a kutyák előtt, “eloldották” a falkát, és elkezdődött a hajsza. Amikor az első kutya utolérte a nyulat, elévágott, hogy irányváltoztatásra késztesse, és megállt, hogy a nyúl útját elvágva a következő fogja el. Egy kutyának aztán az volt a feladata, hogy a többit visszatartsa, nehogy széttépjék a nyulat. Az az agár számított jól kiképzettnek, amelyik nyugodtan futott a lovas mellett, tökéletesen engedelmeskedett az első szóra, üldözte a nyulat, majd a megölt nyúl mellett nyugodtan várta a gazdáját, anélkül hogy hozzáért volna. Ha az egyik agár figyelmét egy második nyúl elterelte a hajszáról, az súlyos hibának számított.
A mezőgazdasági termelés intenzívvé válásával ez a fajta vadászat vesztett jelentőségéből, és előtérbe került a versenysport.
Marmagasság kanok 65–70 cm, a szukák valamivel kisebbek
Szín minden szín
Ország Magyarország
|