Magyar vizsla
Nyomkövető kutyák már a népvándorláskor érkeztek honfoglalókkal a Kárpát-medencébe, ahogy a csontleletek is bizonyítják. Később a zsemleszínű török vadászkutyák befolyásolták a fajtát, a XVIII. században pedig megkezdődött az új vadászati módszerekhez alkalmazkodó tenyésztése. Pointert és német rövid szőrű vizslát kereszteztek be. A drótszőrű vizsla a német drótszőrű bekeresztezésével jött létre, és a vadászati használatban valamivel robusztusabb, míg a rövid szőrű vizslát kiállítási kutyaként is tartják. A vizsla nagyon ragaszkodik a gazdájához, tanulékony, könnyen irányítható kutya, amely sok szeretetet igényel. Apróvadvadászaton gyors, fordulékony kereső; biztos, szilárd apportírozó; csapán nyugodt és pontos, hajlamos halálra ugatni, hamar megtanulja az irányított keresést. Szereti a vizet, és kíméletlen a ragadozókkal.
Kiemelendő kitartása forró és száraz időben. Ez a sokoldalúság, valamint rendkívüli intelligenciája és ragaszkodása a hivatásos vadász ideális kísérőjévé teszi, azonban a legtöbb egyéb vizslafajtánál jobban a hobbivadászokévá is, akik egyben kellemes, engedelmes családi kutyát is keresnek. A vizsla a vadászaton kívül a kutyás sportokra is alkalmas, például mentőkutyának is. Két szőrváltozat: drótszőrű és rövid szőrű.
Marmagasság kanok 58–61 cm, szukák 52–57 cm, mindkettőnél ± 4 cm
Súly 30 kg
Szín sötét zsemlesárga
Ország Magyarország
|