Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba

Születtem Dolhán,

egy kutyán,

tizenkettőben, Gezarol után.

Atyám

paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.

Anyám

egy cipész vérét kicsikarva,

átment a kisiparba.

Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,

s a csípésem jelentősen viszketett.

Lakókutyám egy kis pulipintyó,

mint jó

suba betakart,

de többet akart

ifjúi vágyam már tavaszra:

átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,

mely nemsoká a plébános ebe lett.

Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.

A lelkem felkészült,

s a tornácon, hol este a lelkész ült,

magam is reverendába bújtam.

Ám az új tan

s a jámborság nem kötött le sokáig.

Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,

fogtam

magam s kiugrottam.

De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.

Az örökös hagymaszag

tönkretette a gyomrom,

és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.

Nem maradtam egy estet sem,

megszöktem a sekrestyésben,

aki velem a kocsmába tántorgott.

Magához vett a kántor ott,

s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?

- Ez a kis út nagy dráma

a kántorné életében.

Én megértem!

Így kerültem iskolába,

amit néhány diákban

tisztességgel kijártam.

Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,

de mivel az osztály sűrűn vakarózott,

szavamra,

valamit mégiscsak szívhattam magamba!

Érettségi vizsgánkon én átmentem.

Az elnökre.

Felnyögve

kaparászott utánam,

s bár az ízét utáltam,

mégis, pályám érdekében

addig benne éldegéltem,

amíg a rég áhított

fővárosba szállított.

Az elnök egy kis színésznőt szeretett.

Így kaptam szerepet

az egyik színpadon.

De nem szerepeltem soha a színlapon,

mert atyám tanácsa mindig bennem marad:

"Sohase engedd kinyomni magad!"

Színésznőm illatos szoknyáján hintázva

jártam a színházba.

Az öltöző pad alatt

én is mindig jól kicsíptem magamat.

Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska,

ráerőszakolt egy színikritikusra.

Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,

de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,

ezért ugrottam át Önhöz néhány napra

többi rajongómat inkább megváratva.

Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot.

...S ezzel a bolha jól belém harapott.

Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.

Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!

Veszítve karriert, nagy lakomát,

riadtan menekült az ablakon át.

Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,

s lett, ami volt: kutyabolha.

Körkérdés kutyákhoz: miért ugatják a teliholdat?

Magyar kuvasz:

- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?

Csaholhatom reggelig!

Magát rosszul informálták, azt hiszem,

mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem!

Orosz lajka:

- Hogy ne nőjön! Nincs rá keret.

Vakkantgatom csak a felet,

mert látom, már mértéktartó.

Nem nyikkanok, ha már sarló,

s ha még a kalapács is felkúszna, halkan -

csóválnám a farkam!

Német juhász:

- Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva,

Mivel keleten kél és átmegy nyugatra.

Bőven indokolja mind a két eset,

hogy átugassanak illetékesek!

Angol bulldog:

- Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,

ha éjjel barangol!

Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:

...Írek!

Ír szetter:

- Őrfalkáink ma még csupán csaholnak,

de elkapjuk azt a holdat maholnap.

Ki is sütjük még este

angolosan véresre...

Kínai csau-csau

- Mi teng-leng fenn? Az ellenség kéme!

Link csel csak. Egy nagy ugrás, és vége!

Svájci bernáthegyi:

- Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam

valami ilyesmit a magas Alpokban.

Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem.

Esetleg majd egyszer, kényelmesen, délben!

Keverék kiskutyám:

- Holdügyekhez még csak nem is konyítok.

De mert zavaros az égbolt,

annyi fent az apró kémhold,

félelmemben vonyítok!