Viselkedés és jellem

A boxerek erős idegzetű, öntudatos, nyugodt és kiegyensúlyozott állat. Lénye a legnagyobb fontossággal bír és a leggondosabb bánásmódot igényli. A gazdájával és az egész házzal szemben tanúsított ragaszkodása és hűsége, őrző-védő ként mutatott ébersége és rettenthetetlen bátorsága régóta híres:

ártalmatlan a családban, de bizalmatlan idegenekkel szemben. Játék közben derűs, barátságos vérmérsékletű, de komoly helyzetben nem ismer félelmet. A "falkán", azaz a családon belül, mindenkivel szemben nyílt, barátságos. Bohém, örökké játékos, néha már-már szertelen lelkivilága, lehengerlő, sokszor túláradó szeretetnyilvánításoktól sem mentes stílusa előbb-utóbb a legmorózusabb, legenerváltabb embereket is megindítja.

Az alárendeltségre való hajlandóságának, vakmerőségének és bátorságának, természetes keménységének és szaglásának köszönhetően könnyen kiképezhető fajta. Igénytelensége és tisztasága miatt egyformán kellemes és értékes a családban őrző-védő vagy munkakutyaként. Jelleme becsületes, nem hamis és alattomos, előrehaladott korában sem.
Gyorsan alkalmazkodó, csendes, kiegyensúlyozott. Nem ugatós, többnyire hetekig a hangját sem hallani.

A fajta története, kialakulása
A kelták is rendelkeztek már a római megszállás idején nehéz, nagyméretű harci kutyákkal. Ezt a fajtát használták a vaddisznók és medvék vadászatához is. Alkalmazásuk szerint kisebb, vagy nagyobb termetűek voltak. A nagy kutyát, főként Németország északi részén és Lengyelországban a nagyvadak vadászatánál, míg az Alpok erdős, északi szegélyén a kis, bikatépőket alkalmazták inkább, mivel közepes mérete miatt
mozgékonyabb volt. Ez a típus tekinthető a jelenlegi boxereink közvetlen ősének.