Pumi

(Canis familiaris ovilis villosus terrarius. Raisits-Anghi, 1935)

Általános jellemzõi, használata

Középnagy testû, igen élénk vérmérsékletû, terrier jellegû kutyafajta. Feje megnyúlt. Füle felálló, amelynek felsõ harmada lebicsaklik. Törzse és a végtagok oldalról négyzetes formát mutatnak. Szõrzete középhosszú, sohasem nemezesedik. A szem és az arcorri rész szabadon kivehetõ. Több színben fordul elõ, de sohasem tarka. A XVII-XVIII. században Magyarországon alakult ki az õsi puli, valamint az országba került német és francia felálló fülû terelõebek keresztezõdése folytán. A pulival való keveredés hosszan tartó volt. A XX. század elején választották külön a pulitól, s azóta fajtatisztán tenyésztjük. Nyughatatlan vérmérsékletû, igen élénk terlõeb. Vakmerõen bátor, ezért a nagyobb állatok mellett is szívesen használják. Jó szimatú. Dúvad és rágcsáló irtására igen bevált. Vaddisznóvadászatban is alkalmazható. Hangos csaholó fajta. Házõrzésre kiváló. A lakásban tartást is jól bírja. Katasztrófamentésre, kábítószerkutatásra, engedelmességi sportfeladatok ellátására jól használható.

Fej

A fejformára a megnyúlt arcorri rész nyomja rá a bélyegét. A domború fejtetõ kissé keskeny. A homlok csak kevésbé domború, hosszú. A szemboltívek fejlettsége mérsékelt. A stopvonal csaknem teljesen kiegyenesedett, alig érzékelhetõ. Az orrhát egyenes. A megnyúlt orr elkeskenyedõ. Fogazata szabályos, ollós záródású, teljes. Fogai fejlettek, erõsek. Az ajkak feszesen simulnak a fogsorhoz. A szemek kissé ferde metszésûek, sötétbarna színûek. A szemhéjszél feszesen zárt. Füle magasan tûzött, felálló. A fül csúcsa felsõ harmadában elõrebicsakló. Közepes méretû, arányos, formája fordított V-alakú. Fülmozgása élénk. Nyaka a közepesnél magasabb illesztésû, 50-55 fokos. Középhosszú, kissé ívelt, izmos.

Az elülsõ végtag alakulása

A négyzetes forma következtében a pumi hosszú lábúnak tûnik. Lapockája meredek. Felkarja rövid. A vállbúbok a szügy síkjában vannak. Az egész láb meredek állású. A törzset függélyesen támasztja alá. A két végtag közepes távolságban helyezkedik el egymástól. A csüd meredek. A mancsok szorosan zártak. A talppárna rugalmas. A mancsok igen kemények.

A törzs

Marja kifejezett és hosszú. Felsõ vonala egyenes és feszes. Háta rövid. Ágyéka rövid és feszes kötésû. Bordázata kevésbé dongás, inkább lapos, a has hátrafelé felhúzott. Fara rövid, enyhén csapott, közepesen széles. Szügye egyenes síkú, közepesen széles. Mellkasa méy és hosszú. A farok magasan tûzött, nagy ívben a kereszttájékra hajló. A kurta farok és a farokcsonkítás nem kívánatos.

A hátulsó végtag alakulása

A hátulsó végtag hátraállított. A lábközép rövid, a csüd meredek. A mancsok gömbölydedek, szorosan zártak. A talppáran rugalmas. A fattyúujjak nem kívánatosak.

Bõr és szõrzet

Bõre palaszürke, sok pigmentet tartalmaz. A szabad bõrfelületek feketék vagy palaszürkék. A szájpadlás egyöntetûen sötéten pigmentált. A nyelv élénkpiros. A karmok palaszürkék. Testét gyûrûket képezõ vagy sima lefutású középhosszú szõr fedi. Szõrzetét erõteljes szerkezetû fedõszõrök és aljszõrök alkotják. Legrövidebb az arcorri rész, valamint a végtagok szõrzete. A fül középhosszú, dús, szálkás szõrzete felálló. A test egyéb helyén a szõrzet vagy a rövidebb és kissé simább lefutású (4 cm átlagú), vagy hosszabb (5-7 cm), gyûrûs tincseket képez. Sohasem lehet pulijellegûen nemezesedõ, de a szerkezet nélküli, nyitott szõrforma sem megengedett. A szõrzet színe változatos: fekete, a szürke különbözõ árnyalatai, maszkos fakó, fehér. A tarkaság nem megengedett!

Nagysága, súlya

Kanok ideális mérete 43-45 cm (+- 2 cm eltérés elfogadható). Szukák ideális mérete 40-42 cm (+- 2 cm). Testsúly: 8-13 kg.

Az egyes testrészek viszonylagos mérete a bottal mért marmagasság százalékában

Törzshosszúság: 100%, mellkasmélység: 43%, dongásság: 30%, övméret: 115%, fejhossz: 44%. Az orrhossz a fej hosszának 45%-a.

Mozgás

Igen élénk, gyors. Aprózva lép.

Elõforduló hibák

A pulijellegû szõrzet, az alacsonyan megtört, nehéz fül kiküszöbölendõ fajtahiba. Az egyenesen felálló fül ugyancsak nem kívánatos. Harapófogó-szerû fogzáródás, a P1 hiánya nem kívánatos. A magasan tûzött, nagy ívben kunkorodó faroktartástól eltérõ bármilyen formát kifogásolni kell. Rövid arcorri rész. Sárga, kerek szem. Méreteltérések, félénkség. Fakózott fehér szín.

Kizáró okok

Erõteljesen nemezesedõ szõrzet. Rövid, sima szõrzet. Kerek, puliszerû fej. Csukafogazat. 2 mm-nél nagyobb pontyfog, a P1-en kívül minden más foghiány (P2-4, M, stb.). Hiányos pigmentáltság. Rózsaszín orrtükör. Tarkázottság. Az elfogadható mérettartománytól eltérõ méret.

Története

A pumi őshonos fajtánk, hazánk területén alakult ki a 17-18. század folyamán a puli és a merinói juhnyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyák kereszteződéséből. Így jött létre a pulinál rövidebb szőrű, lebicsakló fülű terelőkutya, amely gyorsan népszerű lett a pásztorok között, hiszen minden jószág mellett használható volt. A pumi elnevezést, amely valószínűleg Pomeránia nevéből származik, először 1795-ben írták le, majd Pethe Ferenc is megemlíti a Természet Históriája című művében 1815-ben. Első ismert tenyésztője gróf Festetics Sámuel volt.

Sokáig a pulit és a pumit nem tekintették különálló fajtáknak, csak 1920-ban történt meg a két fajta elkülönítése. A pumi első fajtaleírását 1935-ben Anghi Csaba készítette. A II. világháború után az 1950-es években kezdődött újra a tenyésztés meglehetősen heterogén küllemű egyedekkel. Az Ócsag Imre által irányított nemesítés sokat javított a fajta megjelenésén.

Ennek ellenére a pumi a 90-es évekig elég ismeretlen maradt hazánkban, miközben a skandináv országok lakói, elsősorban a finnek megkedvelték ezt a fajtát, és meglehetősen sok pumit tartottak. Hasonlóan a mudihoz, ebben a fajtában is felismerték azokat az értékeket, amelyeket a természetkedvelő északiak keresnek egy kutyában. A 90-es évek vízválasztó abból a szempontból, hogy a pumi szinte robbanásszerűen ismert lett Magyarországon is, nem utolsó sorban az agility elterjedésének, ismertségének köszönhetően, hiszen a pumit szinte erre a sportra találták ki. Számos törzskönyvezett kutya ma is pásztorok mellett dolgozik. A fajta törzskönyve ma is nyitott.

Külleme és jelleme

A pumi kisméretű, kisfogyasztású kutya, amely megjelenésében le sem tagadhatná a terrier ősöket. Szőrzete 3-7 cm, tincses, nem nemezesedik, de rendszeres ápolást igényel, ajánlatos olykor trimmelni. Leggyakrabban a szürke különböző árnyalataiban fordul elő, de van fehér, fekete és vörösesbarna színű is.

A pumi egy négy lábon járó vitalitásbomba, amelynek energiája kimeríthetetlen. Rendkívül éber, véleményének mindig hangos csaholással, ugatással ad hangot, amely szokása esetleg a szomszédok tetszését nem mindig nyeri el. Nagyfokú mozgásigényét leginkább kertes házban képes kielégíteni, lakásban csak az tartsa, aki naponta több órát tud rá szánni. Gyorsan tanul, hihetetlenül mozgékony, ideális a különböző kutyás sportok űzésére. Szeret szerepelni, a figyelem középpontjában lenni, „bohóckodni”, ezért elsősorban aktív, mozgalmas életet élő családoknak ajánlható.