Igazi társasági kutya

A származás ködös útvesztőjében azt biztosan tudhatjuk, hogy a west highland white terrier jelenlegi típusa a második világháborút követően állandósult, amikor a szinte teljesen kipusztult állományt a semmiből teremtették újjá a fajta elkötelezett rajongói. A kölykök száma csak a hetvenes évek közepétől kezdett emelkedni, majd az elmúlt évtizedekben indult nemzetközi és hazai diadalútjára. 
 

A westie a terrierek között mindmáig az egyik legnépszerűbb fajta és terrier létére előkelő helyet vívott ki magának a társasági kutyák élvonalában. Tagadhatatlan, hogy mindezt külső megjelenésének is köszönheti, hisz hófehér arcocskájából intelligensen pislogó, sötét gombszemek sok ember szívét ejtették már rabul. A fajtától elválaszthatatlan westie fazon (szőrszoknya és pemzlifej) egyébként abszolút a divat szüleménye és fényévekre van attól az elképzeléstől, amelyet Malcolm ezredes egykoron megálmodott. A westie-t igen hamar szárnyára vette a küllemtenyésztés. A fajta vadászati jelentőssége ezért nem számottevő, bár állítólag Szlovákiában akadnak kotorékversenyeken induló westie-k, de valljuk be, hogy a standard által megkövetelt testalkati és kozmetikai szempontoknak megfelelő kutyák nem képesek eredményesen dolgozni a föld alatt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a westie elvesztette terrier mivoltát. Például a vele egy háztartásban élő hörcsögökkel, tengeri malacokkal, degukkal való kapcsolata a mai napig nem felhőtlen, és ha alkalma nyílik rá, igyekszik természetes szelekciós nyomást gyakorolni a szerencsétlen kisemlősökre.

Bájos, dédelgetnivaló megjelenése dacára tehát a mai napig terrier maradt, akit a cérnavékony idegrendszerű, fejhangon visítozó "vattakutyákkal" ellentétben, nem kell lépten-nyomon zsebrevágni, egy idegen kutya közeledtére. Nehéz is lenne - hiszen van anyag a fehér kis zsurmóban - de valójában nem is igényli, hisz öntudatos fickó, aki el tudja intézni ügyes-bajos dolgait gazdája segítsége nélkül is. A rá jellemző öntudattal kocog oda a nála háromszor-négyszer nagyobb kutyákhoz, hogy magabiztosságáról meggyőzze őket. Ha netalántán csetepatéra kerülne sor, inkább számít vastag bőrére és kemény szőrére, mint rémülten sikoltozó gazdája segítségére. Persze szó sincs arról, hogy a westie kötekedő, arrogáns, "vér-terrier" lenne. A közel száz éve tartó kedvencként való tartás és tenyésztés nem tüntette el, de civilizált szintre csiszolta benne a terrier kvalitásokat. Sok hasonló méretű terrier fékezhetetlen mozgásigényű, gyakorta komoly problémát okoz gazdájának, vagy környezetének, ezzel szemben a westie nagyszerűen alkalmazkodott a városi körülményekhez.
 

Ennek ellenére számos tulajdonost megtéveszt kedvence plüsskutyás megjelenése, mert valóban nem könnyű komolyan venni a westie-t, amikor bohókás arccal gazdájára mosolyog, de sose feledjük: annak ellenére, hogy ösztönei inkább a felszín alatt szunnyadnak, a westie mindmáig terrier, annak minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Mivel a terrier-virtus a legkülönbözőbb pillanatokban kiütközhet belőle, szüksége van nevelésre, amelynek fontosságát egyetlen terriernél sem lehet elégszer hangsúlyozni. Sajnos sokszor azt látom, hogy a legtöbb westie-s gazda számára a kutyanevelés egyet jelent a flexipórázzal. Persze elegánsabb és kényelmesebb ez a megoldás, de egy akaratában nem korlátozott, "neveletlen" kutya sokkal kevesebb szabadságot élvez, mint tanított társai. Arról nem beszélve, hogy a pórázos gazdák állandó késztetést éreznek arra, hogy kutyájukat elrángassák más kutyáktól, amellyel akarva-akaratlanul megakadályozzák azt a természetes kapcsolatfelvételt, amelyre minden ebnek szüksége van ahhoz, hogy megfelelően szocializálódjon, ezáltal jól érezze magát a bőrében. Ez gyakorta vezet oda, hogy az ily módon frusztrált westie-ből valóságos hörcsög válik, amely minden szembejövő társának nekiugrik. Pórázra természetesen szükség van, különösen olyan helyen, ahol nagy eséllyel bújhat felszínre a westie vadászösztöne, de akkor sem helyettesítheti a nevelést, amelyet az akaratos, de érzékeny terrier lélekkel leginkább összhangban álló, sok szeretetbe ágyazott, megingathatatlan következetességgel kell végezni