Allergia

Napjainkban egyre többet hallani a különféle allergiákról. Nem csak az emberek, hanem a négylábú kis kedvenceink is áldozatul eshetnek az ilyen civilizációs betegségeknek. Náluk elsősorban a bőrtünetek, viszketegség, ekcémás sebek jelentkeznek.

Mi is az allergia?   Egyszer egy kollegám szellemesen és találóan azt mondta, az allergia az unatkozó immunrendszer betegsége. Valóban, napjaink eltúlzott higiéniás kampányai, a különféle baktérium- és csíramentesítő szappanok, tisztítószerek, agyonkezelt ételek, a megfelelő ok és kontroll nélkül szedett antibiotikumok mindennapos használata bizony megfosztja szervezetünk védekezőrendszerét attól az egészséges mennyiségű ingertől, amely a normális működéshez szükséges (egyesek szerint egy egészséges gyerek a felcseperedése során legalább 1 kg koszt el kell, hogy fogyasszon). Ezek mellett ráadásként a rengeteg szennyezőanyag, amely környezetünket terheli, mint pl. a szmog, vagy a manapság szintén ezernyi fórumon emlegetett téma, a stressz, mind-mind immunrendszerünk harckészségét befolyásolják. Mindezek a hatások azután oda vezethetnek, hogy megtépázott védekezőrendszerünk hibás válaszokat ad egyes ingerekre, amelyek normális esetben nem kellene, hogy „ellentámadást” váltsanak ki szervezetünkből. Az allergia tehát voltaképpen egy ilyen fals, eltúlzott mértékű védekezés, amellyel az a gond, hogy többet árt gazdájának, mint használ, sőt, extrém esetben akár végzetes következményei is lehetnek, ha nem figyelünk oda rá, és adott esetben nem kezeljük. Hogyan kezeljük az allergiát? A betegség előbb említett természetéből kiindulva két oldalról közelíthetjük meg a gyógykezelést. Az első, és egyszerűbbnek tűnő mód, ha időben, megfelelően hatékony gyulladáscsökkentő készítményekkel elnyomjuk a káros tüneteket. Amennyiben - és ez sajnos egyedenként változik - a páciens megfelelően reagál a gyógyszerre, úgy a tünetek hamar elmúlnak, a beteg újra élheti mindennapjait. Ez így szépen hangzik, de ha belegondolunk, ez csak egy tüneti kezelés, aminek nem elhanyagolható mellékhatása, hogy az immunrendszerünket más, valódi támadások (baktériumok, vírusok, paraziták) irányában is hatástalanítjuk egy időre. Másrészről pedig, minthogy az alapokot, az allergént nem biztos, hogy sikerül eltávolítani a környezetből, a gyógyszerhatás elmúlásával a tünetek újra visszatérhetnek. Amennyiben ez nem túl gyakori, és egy egyszerűbb kezeléssel elmulaszthatók (pl. évente egyszer egy injekció elég egy kutyusnak), úgy valóban nem biztos, hogy érdemes komolyabban foglalkozni a kérdéssel, bár az ilyen esetek is válhatnak később súlyossá, vagy előfordulhat, hogy a szervezet hozzászokik bizonyos mértékig az adott gyógyszerhez, és akkor növelni kell az adagot, vagy váltani kell készítményt. A másik módszer költségessége és körülményessége miatt kevésbé elterjedt az állatorvosi gyakorlatban és a köztudatban, de talán jobban átgondolva hosszútávon mindenképpen jobb megoldás, azaz valóban megoldása lehet a problémának. Az ilyen típusú kezelésnek minden esetben a pontos vizsgálat szolgál alapjául, hogy kiderítsük, konkrétan mi az az allergén ( = olyan anyag, amely allergiás reakciót vált ki), amely a tüneteket okozta az adott páciensnél. Ez történhet a humán gyakorlatban is elterjedt bőrteszttel, illetve vérből. Utóbbinak előnye, hogy a nem csak informál minket az allergénről, de a későbbiekben a vérvizsgálat alapján egyedre szabottan elkészíthető egy ún. hiposzenzibilizáló oldatsor, amely a megoldás kulcsa (hiposzenzibilizálás = az érzékenység csökkentése). Ezek az oldatok különböző koncentrációban tartalmazzák a kimutatott allergént, és lassanként emelve a dózist, meghatározott időközönként bőr alá juttatva az anyagot, tulajdonképpen hozzászoktatjuk a szervezetet a problémát okozó allergénhez, megtanítjuk rá, hogy ne félj, ez nem is okoz bajt, nem kell ellene küzdened. Így a később a környezetből ható inger már nem vált ki kóros válaszreakciót, az immunrendszer azonban megőrzi hatékonyságát a valóban kóros hatásokkal szemben.   Hogyan működik a hiposzenzibilizálás és mik a hátrányai?   Mint már említettem, az oldatsorozatot fokozatosan, meghatározott időközönként adjuk be. Az egész folyamat átlagosan 25 hetet vesz igénybe, ettől lehetnek egyedi eltérések. Amire előre fel kell készülni, hogy mint minden biológiai folyamat, ez is hozhat váratlan fordulatokat. Így például bizonyos mértékben a gyógykezelés első fázisában a tünetek esetleg éppenhogy erősödnek, mintsemhogy múlnának. Ha ez túlzott mértékű, akkor a kezelésen módosítani kell (kisebb léptekben kell emelni az adagot, kiegészítő gyulladáscsökkentő kezelést kell alkalmazni). Ezért fontos, hogy a kezelés teljes ideje alatt a kezelőorvos folyamatosan figyelemmel kísérhesse páciensét, és bármilyen felmerülő problémáról tájékoztassa őt a gazdi. A másik, esetleg felmerülő gond, hogy a kezelés egyes esetekben nem, vagy nem teljes mértékben hat. Egy 100 kutyát figyelembe vevő német tanulmány szerint a hiposzenzibilizálás kb. az esetek 70 %-ában járt sikerrel. Kimutatták, hogy a gyógyulásra való kilátások annál jobbak, minél hamarabb kezdjük el a terápiát az első tünetek jelentkezése után. Valamint úgy tűnik, hogy a fiatal állatoknak, és azoknak, amelyeknél nem alkalmaztak más kezelést, jobbak az esélyeik (itt utalnék vissza a gyulladáscsökkentőkkel kezelt állatok esetére nem éri-e meg jobban mindjárt az elején, nagyobb gyógyulási esélyekkel megpróbálni a hiposzenzibilizálást, mint később, esetleg túlesve néhány évi procedúrán?).   Az alapvizsgálat menete   Az allergiateszthez a legalább 1 hónapja nem kezelt állattól kis mennyiségű vért veszünk. A laborban első lépésként az ún. allergéncsoportokat vizsgálják. Ezek: szezonális nem szezonális penészgombák élelmiszerek A élelmiszerek B (utóbbi 2 csak kutyák esetében) Amennyiben a teszt pozitivitást mutat az egyik csoportra, akkor az adott csoporton belül vizsgálják tovább egyes allergénekre lebontva a mintát. Esetenként egyszerre több csoportnál is mutatkozhat reakció, ilyenkor minden pozitívnak bizonyuló csoportot végigvizsgálnak. A csoportokon belül az egyes allergének a következők: szezonális különböző fűfélék, fák nem szezonális  háziporatka, étkezési atkák, bolhanyál, emberi hámsejtek, macskahámsejtek penészgombák  Alternaria tenuis, Aspergillus fumigatus, Cladosporium herbarum, Penicillium notatum, Candida albicans élelmiszerek A: tehéntej, tyúktojás, szója, kukoricaliszt, búzaliszt élelmiszerek B: marhahús, sertéshús, birkahús, halliszt, földimogyoró Amennyiben a vizsgálat egy élelmiszeralkotórészt mutat ki, akkor meg lehet próbálni az adott élelmiszer kiküszöbölését az állat étrendjéből, ez esetben nem feltétlenül szükséges a hiposzenzibilizálás, hiszen az élethosszig betartott, megfelelő diétával az állat tünetmentessé tehető. Az ilyen esetekre egyébként a nevesebb tápgyártók számos tápot kifejlesztettek, kifejezetten hipoallergén tartalommal. Rosszabb esetben az allergén nem kiküszöbölhető (pl. háziporatkák, étkezési atkák, stb.), ilyenkor megrendelésre előállíttatjuk a hiposzenzibilizáló oldatot, amellyel azután elkezdhetjük a kezelést. A vizsgálat eredménye a vérvételtől számított kb. 3 héten belül kapható kézhez, és a tulajdonossal való rövid konzultáció után döntünk a további lépésekről. Ha a hiposzenzibilizálásra kerül sor, az oldatok a megrendeléstől számított újabb 3 hét múlva készülnek el.