A spániel
A spániel napjaink egyik közkedvelt, szívesen tartott fajtája. Történetük egészen az i. e. V. sz-ig nyúlik vissza az ősi Karthagó koráig ahol egyes ábrázolásokon spánielszerű kutyákat láthatunk. A spániel szó eredetéről két elképzelés létezik. Egyesek szerint a spániel név a karthagói „nyúl” szóból alakult ki, míg mások úgy gondolják, hogy Spanyolország latin nevéből – Hispania. Fejlődésük során mindig is vadászatra használták őket és a fajtaváltozatok különválása is a vadászatban betöltött szerep szerint alakult. A spánielt Shakespeare és Chaucer is megemlíti műveiben. A különböző típusok szétválasztása és külön-külön tenyésztése csak a XIX. sz elején kezdődött. Így napjaink spánieljei megjelenésükben jóval sokszínűbbek mint Shakespeare korában.
Az 1800-as évek közepén az Angol Kennel Klub Fajtakönyve csak súly szerint különböztette meg a spánieleket.Ha a kutya súlya 25 font (11,2 kg) alatt volt, akkor cocker spánielnek nevezték, ha pedig ennél nehezebbnek bizonyult, akkor field spánielnek. Természetesen ezzel a módszerrel egy idő után nem lehetett helyesen különválasztani az egyre markánsabban megjelenő fajtaváltozatokat, ezért az 1885-ben megalakult Spániel Klub minden fajtaváltozatra kidolgozta a standard-et, amit az Angol Kennel Klub 1893-ban bejegyzett a fajtakönyvbe.
A spánielek „társadalma” napjainkban igen változatos; a legelterjedtebb angol cocker spániel mellett megtalálhatjuk az amerikai cocker, amerikai vízi, az ír vízi spánielt, a field, az angol springer és a welsh springer spánielt, a clumber és sussex spánielt; továbbá a King Charles, a Cavalier King Charles, a japán, illetve tibeti spánielt.
A vidám spániel
Bár a spánielek külleme, megjelenése igen változatos, viselkedésük, temperamentumuk nagyon közel áll egymáshoz.
A jellegzetes spániel temperamentum: a vidám spániel. A spánielek temperamentuma vidám, barátságos, hűséges és magával ragadó. Ennek a viselkedésnek a legszembetűnőbb megnyilvánulása a szinte szűnni nem akaró farriszálás és farokcsóválás.
Rendkívül kedvelik a gyerekeket és nagyon jó társak. Bár a spánielek többsége éber, nem támadnak. Mivel alapvetően barátságos, a betörőt inkább barátnak mint ellenségnek tekinti.
„Vadászvérének” következtében szüksége van egy kis önállóságra is, de a hosszú séták alkalmával sem távolodik látótávolságon kívülre. A spánieleknek szükségük van az ember társaságára és annak ellenére, hogy képes végigaludni a napot míg a gazda dolgozik, az együtt töltött időben igényli a foglalkozást és minden alkalmat megragad, hogy játszhasson és mozoghasson.
Epekedô szemű kajtató eb
Kedvencbôl vadászkutya
Az angol cocker spániel ma az egyik legkedveltebb kutyafajta, igazi családi kedvenc, kiváló társasági kutya. De sokan elfelejtik, illetve nem is tudják, hogy amikor a fajta mellett döntenek, egy vadászkutyát választanak társnak: igazi kajtató ebet és vízivadászt. Bognár Veronika családjába is így került az elsô kutya. A gyerekek kikönyörögték. Veronika csak annyit tudott, hogy epekedô szemei vannak, futás közben kedvesen lobognak a fülei és nagyon aranyos. Eleinte nem volt tudatában, hogy vadászkutyát vett gyerekeinek, de ha víz közelébe kerültek, kezdett gyanússá válni a dolog.
Valahogy, valamikor háttérbe szorult a cocker spániel vadászkutya mivolta, és elegendônek tûnik, hogy epekedô szemeit a díványon elnyúlva a gazdira emeli. Pedig mindkettô együtt is mûködik! A cocker spániel lehet szép, a család kedvence, és ugyanakkor jó vadász is. Hogy milyen lesz a szôre, hogy beleragad a bogáncs? Hát igen, valóban beleragad és csak hosszú órák komoly munkájával lehet eltávolítani. De nem mondhatom a kutyámnak, hogy ne menjen, mert nehéz kiszedni a bundájából a bogáncsot, ha ôt hívja az ösztöne. Mert ô akkor boldog, ha mehet, én pedig ettôl leszek boldog. Tudomásom szerint más országokban is hangzottak el spánieles fórumokon olyan törekvések, hogy vissza kellene fordítani ezt a ma zajló folyamatot, mert a spániel azt az értékét veszíti el, amire tulajdonképpen teremtôdött. A standard 1986-os verziója is a munkakutya jelleget erôsíti. Persze a spániel elsôsorban családi kedvenc és lakáskutya, de miért öljük ki kutyánkból azt, ami a legértékesebb benne: a vadászösztönt. Hála istennek akadnak, ha kis számban is, angol cocker spánielek Magyarországon, akik nemcsak szépek, de teljesítôképességüket is bizonyítják. Ez fontos szempont a tenyésztésben.
Az angol cocker spániel hihetetlenül temperamentumos, és ha nincs lehetôsége mozgásigénye levezetésére, szeszélyessé és harapóssá válik. Hagyjuk illetve segítsük, hogy úgy éljen, ahogy a természete megköveteli. Bizonyára nem mindenkinek van lehetôsége, vagy akár ideje, hogy vadászvizsgára készítse fel kedvencét, de apportírozzon vele, elég hozzá egy labda, nem muszáj vaddal. Vigye vízhez, hagyja a természete szerint élni, tegye boldoggá. Kedvence hasznosnak fogja érezni magát és boldog kutyaként éli életét
Spániel-varázs
Az angol cocker spániel világszerte, évtizedek óta a legnépszerűbb fajták egyike. Sikerét kezelhető méretének, változatos színeinek, és nem utolsó sorban tetszetős küllemének köszönheti. Azok a hosszú fülek és az az édes spániel-tekintet sokunkat elvarázsol…
Sok fajtához hasonlóan, a spánielek pontos eredete a múlt homályába vész. Mindenesetre a spánielt Spanyolországból eredeztető teória szerint az angol cocker spániel hasonlít legjobban az egykori ős-spánielekhez. Az irodalomban már a XII. században említik a fajtát: Chaucer és a francia Gaston de Foix is egy kistermetű vadászkutyáról ír, amely társnak is kiválóan alkalmas. Mindkét szerző dicséri e kutyák munkaképességét, mely különösen madarak vadászatánál kiemelkedő. 1570-ben a híres Caius doktor két spánielről ír, egy kisebbfajta ölebről és egy nagyobb testű madarászkutyáról.
A XVII. század elején a spániel megnevezés még több, különböző színű és méretű kutyára vonatkozott, melyek lehettek akár hosszú vagy rövid testűek, gyors vagy lassú mozgásúak is. A méret különbözőségének hangsúlyozása a vadászatra használt spánieleknél jelent meg, mivel más-más részfeladatra használták a kicsi és a nagyobb kutyákat. A vadászati munkára utalva alakult ki több megkülönböztető spániel-elnevezés is, például a springer és cocker vagy woodcock spániel. (woodcock=szalonka). A Kennel Club 1892-ben választotta szét hivatalosan ezt a két fajtát, azonban még ezután is előfordulhatott egyazon alomban két, különböző fajtájú kutya. Egyedül a méret különböztette meg a springer és a cocker spánieleket egymástól, amúgy ugyanolyan származással, színekkel és vadászati stílussal rendelkeztek, és mint fajta, egymás mellett fejlődtek. A XIX. században egy ideig egy másik felosztás is létezett, mely szintén a kutyák méretén, pontosabban súlyán alapult: a 11 kilógrammnál nehezebb kutyákra a field spániel, míg az ennél könnyebbekre a cocker spániel jelzőt használták. Ezekből a vonalakból alakult ki később a sussex spániel is. A 11 kilónál könnyebb kutyák közé tartoztak a Marlborough-ház spánieljei is, az ún. Marlborough cockerek.
Napjaink angol cocker spánielének előfutára, a híres Lily Obo valamikor az 1880-as években született. Bár gyakran még field spánielként könyvelték el, egy dolog biztos: nyolcéves kiállítási karriere alatt nem talált legyőzőre. Tulajdonosa, James Farrow 1902-ben egyik alapító tagja volt a Cocker Spániel Klubnak, akárcsak Mr. R. Lloyd, aki Mr. H.S. Lloyd, az „of Ware” kennel alapítójának apja volt. E világhírű kennelt jelenleg Lloyd leánya, Mrs. Jennifer Carey és unokája, Paula Carey vezeti.
De miért kedvelik olyan sokan az angol cocker spánielt? Valószínűleg mérete is szerepet játszik népszerűségében. Nem túl nagy kutya, marmagassága kb. 38–41 cm, súlya kb. 12–15 kg. Könnyen ölbe kapható, ha kell, egy gyerek is meg tudja tartani pórázon, de mégsem túlságosan kicsi, olyan „kutya-kutya.” Kis lakásban is tartható, még vágatlan farokkal sem dönti fel a padlóvázát csóválás közben, mindenféle környezethez alkalmazkodik. Színe lehet például fekete, arany, barna, mintázata tarka, nagy vagy éppen apró foltokkal, kétszínű vagy háromszínű, egyszóval mindenki megtalálhatja a neki tetsző színű és mintázatú cocker spánielt. A „szőrös” kutyák gyakran népszerűbbek rövidszőrű társaiknál, azonban rendszeres gondozást igénylő bundájuk éppúgy hátrányt is jelenthet. Az angol cocker spániel két pozitív tulajdonságot is egyesít: tetszetős szőrzetének hétköznapi rendben tartása ideális esetben nem igényel extra erőfeszítéseket. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy nem minden cocker szőre sima és selymes; vannak különösen bozontos, gyapjas bundájú egyedek, melyek trimmelése egyetlen kozmetikus számára sem leányálom. Normális esetben azonban elég hetente egyszer-kétszer átkefélni, átfésülni a szőrzetet, hogy a csomósodást elkerüljük; a trimmelést bízzuk kozmetikusra. Ha kiállításokon is szeretnénk résztvenni spánielünkkel, kérjük ki a tenyésztő tanácsát.
A cocker spániel nagyon sokoldalú fajta, így nem a kiállítás az egyetlen közös program kutya és gazda számára. A spániel-populáció meglepően nagy százalékában kifejezetten élénken él a vadászösztön. Sokuknak kiváló a szimata, és minimális tréninggel előhozhatók vadászati képességeik. A cocker spánielt elsősorban a bozótosban való keresésre alkalmazzák. Legtöbbjük ösztönösen jó apportírozó, és szereti a vizet. A vadászösztön mértéke és milyensége természetesen egyedenként különbözhet, de ritka a keményszájú vagy lövésfélő spániel. A spániel klubok hazánkban is kínálnak vadásztanfolyamokat, vadászati kiképzéseket amatőr gazdik számára is. Hazánkban egyébként több angol cocker spániel is aktív agility-versenyző, sőt egyikük, egy fekete kan tagja a 2002-es nemzeti válogatottnak is.
Természetesen származástól és környezettől is függően, de általában a legtöbb cocker spániel gyengéd, szeretetreméltó, gazdájához nagyon ragaszkodó jószág; idegenekkel szemben inkább tartózkodóak. Egy spániel csak módjával rendelkezik őrző-védő ösztönökkel, házőrzésre nem éppen alkalmas, bár némelyikük az átlagosnál jobban szeret ugatni, így minden szokatlan dolgot hangosan jelez. Legtöbbjük könnyen tanítható, de némelyikük nevelése az átlagosnál több rábeszélést és meggyőző erőt igényel. A cockerek energikus, vidám kutyák. Egy angol cocker spániel sohasem lehet agresszíven barátságtalan vagy túlzottan félénk.
Mint említettük, nagyon sokoldalú fajta, de elsősorban családi kedvenc. Egy cocker legfőbb célja, hogy a család teljes jogú tagja legyen. Minden bizonnyal a gazda ágyát is sajtjaként fogja kezelni, és nem érti meg, miért nem lehet veled a nap 24 órájában.
A cocker spánielek általában 12–14 évig élnek. Sajnos náluk is előfordulhat néhány örökletes betegség, például a csípőízületi diszplázia (HD) és a térdficam (PL), illetve különböző szembetegségek. Vásároljunk olyan tenyésztőtől, aki minden szükséges szűrést elvégeztet kutyáin a fajtára jellemző örökletes betegségeket illetően.
Spániel
|
A spániel napjaink egyik közkedvelt, szívesen tartott fajtája. Bár régen szalonkavadászatra használták, ma már szinte kizárólag családi kutya, amely a világ minden országában megbecsült és népszerű társa a városlakó kutyabarátoknak. Ugyanakkor, ha túl sokáig hagyják egyedül, ez az energiával teli kutya könnyen válik destruktívvá és ugatva, tutulva követeli a gazda jelenlétét. |
|
Vadászkuta múltja felelős egyetlen jellemző hibájáért, séta közben gyakran annyira elvonjánják a figyelmét a csábító illatok, hogy a gazda hívó szava csak igen nehezen jut el a fülébe.
A spánielek napjainkban igen változatos fajta gazdagságot mutatnak.; a legelterjedtebb angol cocker spániel mellett megtalálhatjuk az amerikai cocker, amerikai vízi, az ír vízi spánielt, a field, az angol springer és a welsh springer spánielt, a clumber és sussex spánielt; továbbá a King Charles, a Cavalier King Charles, a japán, illetve tibeti spánielt. |
|
Bár a spánielek külleme, megjelenése igen változatos, viselkedésük, temperamentumuk nagyon közel áll egymáshoz. Nagyon aktív, játékos és intelligens, de időnként akaratos állatok. Lelkesedő természetét jelzi propellerként járó farka, főleg ha szabadon nyargalászhat. Tanulékony, intelligens és játékos társa az embernek, emellett kitűnő vadászkutya: a legnehezebb terepeken is megállja a helyét, munkáját földön és vízen egyaránt kitűnően végzi. |
|
A spánielek többsége éber, de nem támadnak. Mivel alapvetően barátságos, a betörőt inkább barátnak, mint ellenségnek tekinti. Házőrzőnek semmiképpen nem ajánlott!Az angol cocker spániel a spánielek közül a legelterjedtebb és legismertebb fajtaváltozat.
Általános leírása:
Színe: egyszínű fekete, vörös, illetve arany, kétszínű (fekete-cser, fekete-fehér, vörös-fehér) és három színű (fekete-fehér-vörös). A szukák magassága 36-39 cm, a kanoké 37-40 cm. Súlyuk 11-14 kg. |
Általános jellemzõi
Ázsiai eredetû, õsi magyar terelõ pásztorkutyafajta. Középnagy testû, élénk, vérmérsékletû, rendkívül tanulékony. Szilárd szervezetû, finom csontozatú, szikár, izmos. A törzshossz és a marmagasság azonos, a végtagok és a gerincoszlop négyzetes formát zár be. Az egyes testrészek alakulása nehezen ítélhetõ meg, mert az egész testet erõteljes szerkezetû, szalagokat vagy zsinórokat képezõ szõrköntös borítja. A szemet ernyõszerûen takarja a fej sûrû szõrzete, így a fej gömbölyûnek tûnik. A kereszttájékra szorosan záródó farok következtében a törzs hátrafelé magasodó formát mutat. A végtagok egyes részeit nehéz elkülöníteni, ezért az arányokat és szögeléseket célszerû mozgásban megítélni. A puli kitûnõ házörzõ és társ. Mai formája a sporttenyésztés hatására alakult ki.
A fej
Koponyája kicsi és finom. Feje elõrõl kerek, oldalról elliptikusnak tûnõ. Az arcorri rész rövid, a fej hosszának egyharmada. A szemboltívek kifejezettek. A stopvonal enyhén ívelt. Az orrhát egyenes, orrtükre viszonylag kicsi, nem hegyesedik el. Az orrtükör, az ajkak és a szemhéjszélek minden színváltozatnál feketék. Fogazata ollós záródású, teljes. Ajkai feszesek. Szeme sötét kávébarna színû, enyhén elkeskenyedõ metszésû, élénk, értelmes tekintetû. Füle széles alapú, középmagasan tûzött. A fülkagyló lekerekített, V-alakú, határozottan lefelé irányul. Nyaka a vízszintessel 45 fokos szöget zár be, középhosszú, feszes, izmos. A dús szõrzet következtében a törzstõl nem határolható el.
Az elülsõ végtag alakulása
A lapocka feszesen fûzõdik a mellkashoz. A vállbúbok a szügy síkjába esnek. A lapocka a felkarral 90 fokos szöget alkot. A felkar középhosszú, izmos, a törzs hossztengelyével párhuzamos. A könyök szorosan a mellkashoz záródik. Az alkar a felkarral 120-130 fokos szöget zár be. Az alkar hosszú és egyenes, szikár izomzatú. A mancsok rövidek, gömbölydedek, feszesek, zártak. A karmok feketék vagy palaszürkék. A talppárna sötét és rugalmas. Állása közepesen széles és párhuzamos.
A törzs
A mar kis mértékben a hát síkja fölé emelkedik. A hát feszes, középhosszú, az ágyék jól izmolt, rövid. Fara enyhén lejtõs, rövid. A farok középmagasan tûzött, szorosan záródva hajlik a kereszttájékra. A farok vége kiegyenesítve a csánkig ér. A mellkas jól dongázott, mély és hosszú. A has hátrafelé fokozatosan húzódik fel. A törzs arányait tekintve rövid, négyzetes formát képez. A comb és a lábszár hosszú és gazdagon izmolt. A medence a combcsonttal 90 fokos szöget alkot. A combcsont a lábszárcsontokkal (sípcsonttal és szárkapocs-csonttal) 100-110 fokos szöget képez. A csánk szikár, a lábközép rövid. Az ízületek tiszták és szárazak. A hátulsó mancsok kissé laposabbak a mellsõknél. A karmok sötét palaszürkék vagy feketék. A talppárna rugalmas, sötét. A végtagok állása közepesen széles és párhuzamos.
Bõre és szõrzete
Minden színváltozatú puli bõre palaszürke, sok pigmentet tartalmaz. A szabad bõrfelület (orrtükör, ajak, szemhéjszél) fekete. A szájpadlás sötét. A nyelv élénkpiros. Szõre kölyökkorban tömött, hullámos, vagy göndör lefutású. Késõbb fürtöket képez, majd erõs szerkezetû szalagokat vagy zsinórokat alkot. Szõrköntöse durvább felszõrökbõl és finomabb pehelyszálakból áll. A két szõrtípus határozza meg bunda jellegét. Amennyiben a felszõr aránya nagymértékben meghaladja a pehelyszálakét, a szõrköntös nyitott, jellegtelen szerkezetet mutat. A kívánatosnál több pehelyszál túlságosan lágy szerkezetû, nemezesedõ, nehezen kezelhetõ szõrzetet eredményez. A kétféle szõr genetikailag meghatározott helyes aránya alakítja ki a könnyen ápolható, esztétikus megjelenésû szalagos vagy zsinóros formát. A zsinórok mérete leghosszabb a fartájékon, ágyéktájékon, hátvonalon (20-30 cm). Legrövidebb a fejen és a végtagokon (10-12 cm). A fej ernyõzöttsége akkor ideális, ha erõs szerkezetû, zsinóros lefutású, jól takarja a szemet és az arcorri részt. A kifésült szõrzet és az elhanyagolt, gubancos szõrzet nem kívánatos.
Színváltozata fekete, általában kissé rozsdavörös vagy szürke árnyalattal, maszkos fakó, határozott fekete maszkkal a pofa körül, szürke, gyöngyfehér, zsemleszínû, árnyalattól mentesen.
A szügy tájékán maximum 5 cm átmérõjû fehér mellfolt engedhetõ meg. A ujjak közötti fehér tûzöttség nem számít hibának. Minden más jellegû jegy, színeltérés nem kívánatos.
Nagysága, súlya
Kanok ideális mérete 41-43 cm. elfogadható méret 39-45 cm.
Szukák ideális mérete 38-40 cm, elfogadható méret 36-42 cm.
Az egyes testtájak viszonylagos mérete a bottal mért marmagasság arányában, törzshossz: 100%, mellkasmélység: 45%, dongásság: 33%, övméret: 125%.
Az orrhossz a fejhossznak 35%-a. A fül hossza a fejhossznak 52%-a.
Testsúly: kanoknál 13-15 kg, szukáknál 10-13 kg.
Mozgása
Mozgása élénk, pattogó. Vágtája rövid, gyors és jellegzetesen aprózó. Lépése rövid, szökdécselõ, fordulatos.
Elõforduló hibák
Heterogén szerkezetû szõrköntös. Hosszú arcorri rész. Harapófogó-szerû harapás. A P1-fogak hiánya. Könnyû csontozat. Hosszú törzs. Félénk vérmérséklet, laza farok. Világosbarna szem. Magasan tûzött fülek. Gyenge pigmentáció. Zsemleszínû árnyalat fehér pulinál.
Kizáró okok
Nagyméretû ponty- vagy csukafogazat. A P2-3-4-, az M- fogak hiánya. Sarlós vagy zászlós faroktartás. Faroknélküliség. Színhibák, foltosság. Súlyos pigmenthibák. Rövid, nyílt, sima szõrzet. Eltérõ méret.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
