Beagle
Már a rómaiak is találkoztak Nagy-Britanniában beagle-hez hasonló vadászkutyákkal. A név először 1475-ben bukkant fel. A XVI. században beagle-k kísérték az angol királyokat a vadászatra. A beagle a →bleu de Gascogne-től származó nyúlvadász, az egykori southern hound kisebb hasonmásának számít. Mivel kisebb és lassúbb, mint a nagy kutyák, a beaglefalkákkal gyalog mennek vadászni.
Az itteni vadászoknak sokat jelent a kicsi, családszerető vadászkutya: finom orr, jó nyomkövetés, kajtatás, valamint csapázó munka. A beagle-t jellemvonásainak köszönhetően ma elsősorban családi kutyaként tartják. Alkalmazkodó, társaságkedvelő és jól kijön a többi kutyával, így sajnos kiválóan alkalmas laborkutyának és kísérleti állatnak. A kicsi, fehér-tarka vadászkutya gyengéd, vidám és barátságos, intelligens és ravasz, de egy kissé makacs is. A gyerekek fáradhatatlan játszótársa minden mókában benne van, és nem reagál csúnyán/mérgesen az ügyetlen gyerekkezekre sem. A beagle soha nem éles vagy agresszív.
A szenvedélyes vadászkutya túl szívesen követ minden nyomot, és önállóan vadászó falkakutyaként még ma is önálló és akaratos. Ezért kis korától kezdve következetesen kell nevelni, ami a tündéri kölyöknél nehezünkre eshet, és gyakran hiábavalónak bizonyul, amint felvesz egy nyomot!
A beagle-k robusztusak, sűrű szőrük ellenáll az időjárásnak és könnyen gondozható.
Marmagasság 33–40 cm
Szín minden kopószín a májbarnán kívül
Ország Nagy-Britannia
|